Kisegítő eszközök

Cikkek

Sétáló meditáció és ülő meditáció:

"EGYSZER MEGKÉRTEM EGY KISZÁRADÓFÉLBEN LÉVŐ FÁT:
- BESZÉLJ NEKEM A LÁTHATATLAN ISTENRŐL!
... ÉS AKKOR A KORHADÓ FA TELJESEN VIRÁGBA BORULT..."

Önismereti gyakorlatok:

A kontemplatív szemlélődések során figyelmünket kifelé irányítjuk, természetes környezetünkkel felvesszük a kapcsolatot. Ugyanakkor ez belső gyakorlat is egyben, mert a megszokottól eltérő felismerésekhez, szemlélethez jutunk. Földi énünk önös karaktervonásai az összes napi gonddal együtt feloldódnak bennünk.

Az igazán fontos és megvalósítandó dolgok az életünkben végtelenül egyszerűek és tiszták. Minden ember elsősorban lélek, az igaz szeretetnek, békességnek, örömnek forrása. Lelkünk adja az inspirációkat létezésünk szépségének befogadására. Célunkat elérni annyit jelent, hogy akadályokat kell tudnunk kikerülni vagy lebontani meditációnk tanulása közben. Emiatt a legnehezebb a legegyszerűbb - lényeglátásunkat semmi sem zavarhatja meg a jelenben-lét gyakorlásakor.

Európai mentalitásunk nehezen fogadja el, hogy elmeműködésünket felfüggesztve, gondolkodás helyett pusztán a figyelem állapotában el tudjunk időzni. Meg kell tanulnunk a jelenben élni! Minden egyéb szellemi tevékenységünk időeltolódásban zajlik: amint éppen teszünk valamit, képzeletünkben a múlt eseményeivel vagy jövőbeli elképzeléseinkkel foglalkozunk. Így igazából nem vagyunk sehol. A tanítások azt mondják: a boldogság az önfeledtség, melyben önösségünkről-énségünkről teljesen elfeledkezve az itt és most valóságával vagyunk egyek. Tulajdonképpen bármikor, bármi lehet teljes figyelmünk tárgya, most azonban a természet jelenségeit javasolom meditatív gyakorlatként.

Gyakorlat:

Keressünk valahol egy nekünk megfelelő helyet, nyugalmas kertrészt, természeti részt. Lehetünk egyedül vagy társunkkal, barátunkkal, akivel jó összehangolódni. Ha leültünk, támasszuk hátunkat most is egy élő fa törzséhez, kezünket helyezzük a térdünkre. Adjunk egy kis időt magunknak az "átállásra", nem baj, ha közben gondolataink-emlékképeink szeszélyesen kavarognak bennünk. Lassanként leköti figyelmünket közvetlen környezetünk - a lombokon átszűrődő aranyló napfény, a fék oldalán a zölden bársonyos moha, az enyhén párás levegőben az avar és nyers gomba illat keveredése.

Figyelmünket akkor már az érzékszerveink befolyásolják. Amikor egy gondolat felmerül (például milyen jót tenne egészségünknek egy alapos légzéssorozat, vagy abból a mohából érdemes lenne hazavinni), akkor megszűnik a közvetlen tapasztalás. Ez már nem meditáció, ilyenkor legfeljebb saját egónkat észleljük. Próbáljuk meg újra! Azaz ne nevezzük nevén a dolgokat. Nem fontos, mi a szép, és mi a rút, hogy mi lesz az enyém, és mit hagyok itt. Jó segítség az elcsendesedésünkben, ha például a légzésünkre figyelünk - de nincs célunk vele.

Figyeljük akár percekig az orrunkon könnyedén be- és kiáramló levegőt, a természet templomi csendjének békéjét már gondolatainkkal sem zavarhatjuk meg. Tekintetünk megállapodhat az egyik virágzó cserjén, nincs fontossága, hogy mi a neve, mi a szép benne. Szavainktól-fogalmainktól mentes bensőnkben valósággal feltündököl a maga valóságában a cserjén minden kis virág. Mintha megállna az idő - már nincs az az érzésünk sem, hogy én nézem azt. Egy vagyok a cserjével, a földdel, a szellővel.

Nem tudom, hogy mit nézek, mert az vagyok: az egység élménye a valóságos lélekjelenlét. Ekkor (és csakis ekkor) a cserje múltja és jövője, a földben szétágazó gyökérzete és a száraiban áramló nedvek, ágai között a virágcsendélettel egyaránt benne lehet az egységélményben és a megismerésben. Isten ilyen közelségének élménye hosszú ideig valódi kincsünk marad. Belső csendünk az egyetlen valóság, minden más csak annak hiánya.

Ir áldás:

"ÁLDOTT LEGYEN A FÉNY, MELY RÁD VILÁGÍT, ÉS A FÉNY, MELY BENNED VAN.
AZ ÁLDOTT NAPFÉNY SUGÁROZZON BE TÉGED, ÉS MELEGÍTSE FEL SZÍVEDET, MÍG ÚGY NEM LOBOG, MINT A KANDALLÓK TÜZE.
ÍGY MINDEN IDEGEN MELEGEDNI JÖHET HOZZÁD, ÉS MINDEN BARÁTOD IS.
SUGÁROZZÉK A SZEMEDBŐL A FÉNY, MINT ABLAKOKBA ÁLLÍTOTT GYERTYÁK FÉNYE, MELY A VIHARBAN A VÁNDORLÓKAT HÍVOGATJA.
ÁLDOTT LEGYEN A RÁD HULLÓ LÁGY, ÉDES ESŐ...
LEGYEN KÖNNYŰ, AMIKOR MAJD KINT FEKSZEL ALATTA. OLYAN KÖNNYEN TERÜLJÖN EL FÖLÖTTED, HOGY LELKED KIROPPENHESSEN FELFELÉ ÉS ELÉRJE ÚTJA VÉGÉN AZ ISTENT!"

Tanmese:

"Élt valahol egy ember - hozzánk hasonló - aki a belső sürgetésének engedve elhatározta, hogy hátat fordít eddigi életének, és remeteként fog élni a város dzsungelében, hogy elérje Istent. Így is tett, belső elvonultságban élt, éveit imádkozással, elmélkedéssel töltötte.

... A hang kérdezte: - Ki az?
A remete ennyit mondott: - Te vagyok, Uram!...
És akkor az angyalok énekére megnyíltak a menyek kapui."

Kapcsolat

Szeretettel várunk!

Cím: 2613 Rád, Temető utca 73/31
Telefonszám: +36 30/960-5494
Email cím: info@bolcsessegekkertje.hu

Az üzenet elküldésével elfogadom az adatkezelési tájékoztatót